Igencsak unatkozom - gondolhatják most sokan - ha úgy döntök, hogy írok egy idióta, regénynek neméppen mondható, de kb annyi lapból álló folytatásos marhaságot, ami nem másról szól, mint a baráti körömről. Első ránézésre ugyanolyan semmitmondó életünket írja le, de azért az írói szabadság néhol elszabadul, azt meg kell hagyni. Hogy az ismert sorozatból idézzek, megtekintését (olvasását meg főleg) semmilyen korosztálynak nem ajánlom, és ajánlatos előtte néhány adag Jägermeisterrel alapozni izomlazítóul, hisz prózai készségem leginkápp a Vogonokéhoz hasonítható. Aki mégiscsak arra vetemedik, hogy olvasni kezdje, annak előre szólok: lesz még folytatás, terveim szerint minden nap töltök fel valamennyit, már amikor van kedvem írni. Ja, előre szólok, ha sikeres lesz Copyright, ha nem akkor tökmindegy :) Lényeg a lényeg, itt az első fejezet!
1.
- Egy Hell? – kérdezte egy álmos hang a Fjobb telefonján. Az álmos hang tulajdonosa nem más volt, mint Hunt, Fjobb jóbarátja.
- Őőőő… most? – kérdezte Fjobb a hang tulajdonosát, és ha az előző hangot álmosnak neveztük, hát ez kifejezetten az volt.
- Jajaja, öt perc múlva előtted?
- Várjál, azt se tudom hol vagyok… - és hogy ennek nyomatékot is adjon beleásított a telefonba.
- Jól van, akkor öt perc múlva előtted. Hcsáá – tudta le a kérdést Hunt, majd Fjobb zavarodott visszaköszönése után gyorsan le is nyomta a telefont, nehogy a hívot fél meggondolja magát.
A beszélgetés után Fjobb megnézte a telefonján az időt, és kellemetlenül konstatálta, hogy az óra 14:36-ot mutat. Jobban örült volna, ha ez a szám kevesebbet, mondjuk kereken 7:50-et mutat, mert akkor még jó sok ideje lett volna 'WoW'-ozni.
A 'WoW'-ról tudni kell, hogy a World of Warcraft-nak a rövidítése, ami egy napjainkban igencsak elterjedt, online MMORPG. Aki nemtudja, mi az az MMORPG, az azt se akarja tudni mi az a WoW. Habár, a legtöbb esetben, aki tudja mi az az MMORPG, az a WoW-ot is ismeri, de ebbe most ne menjünk bele. Lényeg a lényeg, a WoW egy igen addiktív játék, és sajna Fjobb is rákapott, gyakran szokta vele kapcsolatba hozni a „betegség", „függőség" és a „rosszabb, mint a heroin" jelzőket.
Mindezek tudatában már tudhatjuk, miért akart Fjobb annyira WoW-ozni, és habár mindig is azt mondta, hogy „azért vannak dolgok, amik fontosabbak nála", de maga sem vette észre, de sokszor épp az ellenkezőjét gondolta. Mindenesetre kikelt az ágyból, összeszedte a földről a tegnapi meg tegnapelőtti ruháit az alsógatyáján meg a zokniján kívül, jók azok ott még alapon, és újat vett elő. Szusszantott egy nagyon, mintha csak ezzel akarna erőt venni magán, ami többnyire sikerült is, lévén lejutott a fürdőszobába. Gyors fogmosás, idegesítő bajuszkezdemény megtekintése után, amit most nem volt ideje leborotválni, komolyan elgondolkozott a lézeres szőrtelenítésen. Egyéb teendői után eszébe jutott, hogy Hunt már biztosan kint vár, és már jóideje, habár még csak három perce hívta. Nem tudja miért, de mindig elfogta az az érzés, hogy megvárat másokat, akármilyen találkozó is legyen megbeszélve közte és más között, ezért rendszerint korábban ott volt mindenhol.
Felvette a cipőjét, majd kilépett, a délutáni napsütésben összehunyorította a szemeit, és valami olyasmit mormogott hogy „kurva napfény…". Kiállt a kapu elé, látta hogy Hunt sehol, ezért rágyújtott egy kék LM típusú cigarettára. Fjobb az a fajta dohányos, aki nagyon is tisztában van vele hogy néz ki egy rákos tüdő, meg hogy öregíti a bőrt, de igazából szart ezekbe. Dédé barátja szokta mindig felhozni, hogy erre Fjobb mindig azt mondja: „legalább ez az egy örömöm legyen az életben".
Már a cigi felénél tartott, és megint elgondolkozott azon, hogy mégis miért hiszi mindig azt hogy várat másokat is, és különben is hol van már jóbarátja.
Éppen arra gondolt, bemegy gyorsan inni még valamit, amikor az utca végén jobbról bekanyarodott Hunt, kezében szintén kék LM-el, a földet néznve, meg széles fejmozdulatokkal a környéket, amíg közel nem ért, és így szólt:
- Hcsá!
- Hcsá! – köszönt vissza Fjobb, majd az érkező tenyerébe csapott.
- Na mifasz? – Hunt szemei táskásan, a világ minden fáradalmát tükrözően hunyorogtak a nyári napsütésben.
- Hát… Megéreztem a tegnapi ivást. Rohadtul fáj a fejem… Faszért kell neked mindig leitatnod…
Őszinte nevetés volt erre a válasz. Elindultak kedvenc vegyesboltjuk, a Pa-Dö-Dő felé. Hogy miért hívták így a helyet? Arra már maguk sem emlékeznek, habár hallották innen-onnan egy-egy veterántól, de már elfelejtették.
- Bameg, WoW-ban, azok a …. – a beszélgetés további részleteit nem részletezném kevésbé kocka olvasóink kedvéért. Miután a Hell-t megvették, elindult arra ahonnan jöttek, de a sarkon egy rituális szertartás kedvéért megálltak, ahogy mindig szoktál, elszavalták, hogy „Inni szép, Inni jó, Inni kell, Ezért iszunk!" nevezetű, szintén kétes eredetű áldásukat, körkörös mozulattal megkerülték a dobozzal a fejüket, majd jólesően kortyoltak a finom hatást (és talán rákot is) keltő méregbe. Arra a gyakori kérdésre, hogy „miért isszátok ezt a szart?" a válasz mindig az volt: „mert finom…", valamint néha az hogy „muszáj". Valójában a kóla is finom, meg a gyümölcslé, de ha nem is tudtak róla, csak esetleg nagyon belül, igazából azért isszák mindig ezt, mert káros. És az ember az ilyen idióta természet, hogy a káros dolgoktól érzi jól magát. Persze, vannak kivételek, de őket épp ezért nem veszik emberszámba. Hiába, ilyen kegyetlen ez a mai társadalom.
- Te hallod, kéne egyet Ördizni… - vetette fel Hunt, miután jól meghúzta az italnak nevezett lét.
- Bameg, tegnap voltunk, még mindig készvagyok… - válaszolta a lehető legőszintébben Fjobb, miközben a tarkóját simogatta, mintha ezzel akarná elűzni a másnaposságot. – Különben is, holnap melózom…
- Na azért iszunk még ma! – erősködött Hunt, valamiért mindig szeretett másokat rávenni dolgokra. Fjobb sosem értette, miért.
- Áááá még kitalálom…
Mire elértek a 21-es házszámhoz az utca elejéről, meg is érkezett a válasz
- Najó, menjünk…
- Erről van szó! – majd Hunt a szájába vett egy újabb cigit. Akkor felhívom Dédé-t meg Aptyát.
- Jólvan jólvan – Fjobbnak nem volt ereje ellenkezni, elfogadta sorsát hogy ma este Ördizni fog. Még nem is tudta, milyen éjszakának néz elébe…
