Tegnapi nap érdekes beszélgetést folytattam Dé-Anikójával. Tulajdonképpen nem beszélgetés volt, hanem csak úgy "egymondatosok", ami egy ilyen helyzetben ami volt érthető is volt. Viszont mondott valamit ami elgondolkodtatott. Az, hogy az írás igenis rosszat tud tenni az alkotónak - ha túlságosan bele éli magát abba amit csinál. Jelen esetemben, aki amúgy is egy álomvilágban él, ez csak olaj lenne a tűzre (vagy már el is késtem? :)). Igazából csak fura, de továbbra is makacsan tartom magam ahoz, hogy írni azért jó, hogy szociálisan kevésbé kompetens (vagy a normálisnál "több gondolattal rendelkező" :D) ember is ki tudjon nyitni egy szelepet az agyán, és a kaotikus gondolatrengetegből egy kicsit leengedjen azálltal, hogy ily módon kiadja magából.
De nem kell félni, lesz még Nagykovation :D Legkésőbb februárra, akkor kicsit több időm lesz, és ha minden igaz, akkor most olvasóim hűségét egy terjedelmesebb résszel fogom honorálni.
Amúgy még rájöttem, hogy leragadtam 2004-ben, legalább is ami a zenét illeti. Az akkori trance egyszerűen váhh, a mai meg már olyan... mai. Ezt az tudja igazán aki hallgatja, és velem hasonló állásponton van.
Ez most hogy jött nemtom :D Lehet ennek is köze volt ahoz a szelephez vagy mihez... Hm
