3.
Mindhárman csak ültünk, és azon morfondíroztunk hogy mit is kéne mondani. Bevallom, sokszor elgondolkoztam már hasonló helyzeten, de azt hogy hogyan lehetne lereagálni, még soha nem fejtettem meg. Végül is Aptya volt az aki megtörte a csendet:
- Aztakurva… - tűnődött el, mi pedig jobb híján helyeseltünk.
Hunt jelentőségteljesen elnyomta a cigijét, kicsit megigazította magát ültében, majd ismét közel hajolt a sobálvánnyá dermedt hallgatósághoz.
- Tudjátok, igazából elgondolkoztam, és tudjátok mi volt az első, ami az eszembe jutott? Hogy mégis mi van, ha holnap elüt egy autó, vagy egyszerűen megkéselnek munkába menet. És akkor aztán sokra mentem ezzel a rohadt sok lóvéval. Majd valamelyik rokonság, vagy éppen az állam jól jár vele. Én kurvára nem akarom hogy az én szerencsémmel én ne járjak jól. Éppen ezért elintéztem ezt-azt mielőtt az ördibe jöttünk volna, még így a nap folyamán.
Láthatóan élvezte a hallgatóság inkompetenciáját, mert monológját abbahagyta, és megint cigi után kezdett kotorászni. Jó kis ürügyül szolgál ma estére a cigi hogy hatás szüneteket tudjon tartani. Mivel észrevettük hogy kérdésre vár, gyorsan fel is tettem neki.
- És mégis, miket intéztél ma?
Kissé elgondolkozott, meggyújtotta a cigijét, majd mintha ez a világ legegyszerűbb dolga lenne közölte velünk.
- Holnap megyünk Ibizára.
Tulajdonképpen most fel kellett volna pattannunk örömtáncot járni, rendelni fejenként egy üveg Jägert és addig inni amíg van benne. Ehelyett csak ültünk elhűlve, egyszerre túl sok volt ez az információ.
- I…Ibizára? Miért pont oda? – kérdezte DD teljes zavarban.
- Mivan nem is örültök? – tört ki Hunt – Mégis hova mennénk, Quebecbe?
Igaz ami igaz, volt valami a mondanivalójában. De miután kicsit észhez tértünk, bekapcsoltak azok a mechanizmusok, amit az ember úgy hív: para. Aptya kivételével persze.
- Hallod mester, ez gecijó! Megyek is holnap orvoshoz kiiratni magam!
- Na erről van szó! És ti? – fordult felénk Hunt.
- Háááát én nemhiszem tudod Anikó, meg nem is vagyok túl jól, meg nemtom… - hebegte DD.
- Ez majd helyre fog tenni, az biztos! Különben is, lógsz még nekem egy partyval, nem emlékszel? És amúgy is, most nem tudsz melózni, szal' Ibizán fogod majd kikúrálni magad.
DD megadóan meghúzta a vállát, majd el is vigyorodott, úgylátszik megadta magát a puszta tényeknek.
- Tuzi te nagy hexer vagy ám – mondta olyan széles vigyorral hogy szinte a füléig ért.
Éreztem hogy hamarosan rajtam a sor… Be is következett, mert Hunt ezután hozzám fordult.
- Na és te Fjobb? Nem akarok megint kifogásokat hallani tőled.
- Márpedig fogsz – mondtam csalódottan – hosszabb szabadságot három hónappal előre be kell jelenteni. Esélytelen hogy még most éjjel betelefonálok, és azt mondom „Bocsi, de halaszthatatlanul el kell mennem egy hétre Ibizára". Tényleg, miattam ne zavartassátok magatokat, menjetek és…
- Nyugiii, a melóhelyed elintéztem – mondta vigyorogva Hunt.
- Hogy elintézted? Ezt mégis hogy érted….
- Nagyon egyszerűen. Betelefonáltam, hogy többé nem mész be – tette hozzá minden további nélkül.
Meg kell hogy valljam, először elragadtak az indulatok. Csak meredt szemekkel bámultam az elégedett fejére, és közben arra gondoltam hogy most életemben először leordítom a fejét. Azán mint ahogy az lenni szokott, visszaálltam normális kerékvágásba, és nyugodt hangon csak ennyit mondtam:
- Hogy mi…?
- Mondom, többet nem kell bemenned. Amúgy sem tett neked jót ez a három műszak.
- De… basszus… tudod mennyi időbe tellett munkát találnom???
- Tudom, de most ne ezzel foglalkozz, hanem azzal hogy holnap Ibizára megyünk! Felfogtad te egyáltalán hogy miről beszélek itt folyamatosan mint egy hülyegyerek?
És tényleg, eddig el sem gondolkoztam a dolog komolyságán. Alighanem Hunt az utóbbi tíz percbe valóra váltotta életem egyik legnagyobb álmát, én meg még csak annyit se mondtam hogy köszi.
- Igazad van, neharagudj, csak kicsit sok volt ez így egyszerre… Kösz mó.
Úgylátszik Vivi vette kezelésbe sörünk kiszállítását, és meg kell hagynom, a lehető legjobb pillanatban tette. Mindannyian úgy nyúltunk a sör után, mintha abban reméltük volna Jézus, Buddha, meg mindenféle megváltónak az eljövetelét. A kellemesen behűtött aranysárga nedű jólesően csiklandozta a torkomat, ahogy minden egyes korttyal új erőt pumpált a megviselt fejembe. Elégedetten tettem az asztalra, és valamelyest meg is nyugodtam az italtól.
- Akkor asszem térjünk a nyers tényekre kedves uram – mondta Aptya szokásos megjátszott nemesi beszédstílusával – mégis, hogy óhajtja elintézni a repülőjegyeket, a szállást, satöbbi?
- Azok már megvannak. Csak kifizetni kell őket holnap. Utána érdeklődtem szerencsejátékéknál, és azt mondták, holnap délelőtt fel tudom venni a fizetésem. Sajna páncélkocsit nem tudnak hozzá adni, bár nem is baj, úgyis utálom a feltünést.
- És pontosan mikor megy a repülő? – kérdezte DD, és látszott rajta hogy arra készül hogy kiszámolja, mennyi ideje lesz otthon még indulás előtt nagytakarítani.
- 19:55-kor megy egy Lufthansa gép, és kábé 8:40-kor már Ibizán fogunk csücsülni. Asszem még elmegy Hamburgba is, azért tart ilyen sokáig az út. Viszont első osztályon fogunk utazni gecc'!
- Na akkor Aptya majd tudja fűzni az uri picsákat! – tettem hozzá, mire nagy röhögés támadt.
- Még szép, mégis mit vártál? – tette hozzá Aptya kellő méltósággal a hangjában.
A sörünket lassan megittuk, majd úgy döntöttünk, hogy a jelszavunk ma estére az lesz „Igyunk! Van miből!".
