Annyira nincsen kedvem most se írni, se semmi csinálni, de mégis ébren kéne maradni hogy fel legyek készülve éjaszakázásra, hogy jobb híján a semmiről írok.
A semmi az egy olyan valami, ami nem az, lévén nincs, de a nincs is van, tehát mégis, vagy mégsem? Ezt mindenki döntse el maga :)
Najó, azért ennyire nem unatkozom így 4 óra tájékán, csak a gond az hogy szobám börtön még úgy 1-2 óráig, akkortól már nem fog érdekelni ki kel fel arra, hogy én lemegyek és elszívok egy cigit; őket sem érdekli az, hogy amikor éjszakázok akkor nappal ha nem is csöndben, de legalább nem azon viccelődve hogy milyen idegtépő hangon tud szólni a riasztó, vagy csak szólnak a család fiatalabb tagjainak hogy ne a szobám ajtaja előtt kezdjenek el dobolni, majd vinnyogni, nyavajogni ordibálni ha ezt az elfoglaltságot egymás fején kezdik el mívelni. Gyáhh... Már alig várom.
Lehet el kéne kezdenem az orosz nyelvleckét amit rendeltem, de ahhoz sincs kedvem, miért van az hogy az embernek néha semmihez nincs kedve? És előző gondolatmenetemhez visszatérve: mivel a semmi az fogalom, tehát az embernek pontosan A semmihez van kedve, tehát olyan nincs hogy semmilyen hangulat.... Váhhh asszem most hagyom abba mielőtt begolyózok.
